A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója, és egyben Közép-Európa egyik legfontosabb folyója, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna és Szerbia területén is. A folyó két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól mint egy 50 km-re található és a mai Ukrajna területén Rahónál folyik össze és később már Szőke-Tiszaként lépi át Magyarország határát. A Tisza folyó forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintjük, a folyó hosszát is attól a ponttól számítjuk. Vízgyűjtő területe közel 157000 négyzetkilóméter. Vízállása ingadozó, átlagos vízhozama 820 köbméter/ másodperc. A folyó az Alföldön folyik keresztül és számtalan kanyart és mellékágat alakított ki a gyakori áradások során.

"A Tisza lapálya tulajdonképpen egy hatalmas kiterjedésű csekély esésű tófenék. A Tisza melléke Tokajtól Szegedig mocsaras volt." A vízszabályozások előtti Tiszához mérhető csekély esésű és kanyarulatos folyó Európában nem volt található. Az esés hiányában a lassú vízfolyást a legkisebb akadály is kitéríti útjából. A kanyargósság mértékét fokozza az esés mérséklődésével arányos hordalékszállító képesség csökkenés, azaz a síkságra kilépő folyó képtelen a hegyi szakaszokon magával ragadott hordalékterhét tovább szállítani, és attól való megválás miatt a zátonyképződés fokozódik.

A Kárpát-medence domborzati viszonyaiból fakadóan kiválóan alkalmas a vizek összegyűjtésére és megtartására. Az ember beavatkozásával a folyószabályozás során ennek az összetett rendszernek a megtartó képességét óriási mértékben csökkentette.