2006-ban mintha a történelem ismételte volna magát, az árvíz különleges volt abban a tekintetben, hogy hazánk négy nagy folyójának (Duna, Tisza, Körös, Maros) árhulláma egy időben találkozott. A Duna vízgyűjtőjéről elindult árhullám hazánkba érve lelassult, magához vette mellékfolyói vizét és oly mértékben megduzzadt legnagyobb folyónk vize, hogy az már maradéktalanul a Tiszát befogadni és annak vizét levezetni nem tudta. A Duna alsó szakaszán kialakult magas és hosszantartó árvízszint a Román és Szerb vízügyi szolgálatok részére rengeteg gondot okozott. Bár torkolat előtti szakaszán több helyen is gátat szakított – elöntve több ezer hektárnyi területet, tönkretéve emberi életeket-, visszaduzzasztó hatása ennek ellenére Szolnoknál is érezhető volt. Ennek tudható be, hogy folyónkon Szeged környezetében ilyen hosszan tartó és magas vízállással kellet szembenézni.

 A Tisza Tiszakécske alatti szakaszán új vízszint-rekordok alakultak ki, a folyó Kunszentmártonnál 1.041 centiméterrel tetőzött, az addigi legmagasabb vízállást 56 centiméterrel haladta meg.  A védekezés költségei a Közép-Tiszán elérték a hétmilliárd forintot.

Ezen időszakok alatt lokálisan fellépő védképességi hiányosságok védelmi munkával, ideiglenes védelmi létesítmények (töltések meghágását megelőző nyúl- illetve jászolgatás magasítás, szivárgás, átázás, továbbá altalajtörés elleni megtámasztások, elnyomó medencék stb.) kiépítésével valósult meg. Továbbá biztosították a személyi- és anyagi-technikai felszereltséget, védekezéshez szükséges egyéb munkaerő, anyag, eszköz, gép és szállítóeszköz lebiztosítása, gátőrök biztosítása stb.